Régi és szigetelés nélküli, vagy a már tönkrement szigeteléssel rendelkező falak a későbbiekben erősen nedvessé válhatnak, és nagy problémákat okozhatnak. Aggodalomra azonban semmi okod, mert a szakemberek szerint van rá megoldás!
Épületeknél az egyik leggyakrabban előforduló probléma a falak vizesedése, és ezt kell megakadályozni, természetesen szakember segítségével. Elmondhatjuk, hogy a 20. századi épületeknél ez sajnos általános probléma lehet. Magyarországon a családi házak körülbelül a negyedét érinti ez a probléma, főleg az elavult szigetelés miatt.
Fontos tudnod, hogy a családi házaknál többféle megoldás kínálkozhat a problémára, ezek egyike a szárítóvakolatok alkalmazása. Azonban a műemléktípusú építményeknél már sokkal szakszerűbb és speciális lehetőségek állnak rendelkezésre. A legfontosabb az, hogy meghatározhassuk, hogy amikor az épületek készültek, akkor milyen anyagokat használtak, ebből már lehet következtetni arra, hogy milyen terméket alkalmazzanak a szakemberek.
A szárítóvakolat jellemzője, hogy magas páradiffúziós képességű anyag, melyekből létezik makro- illetve mikrokapilláris szerkezetű. A makrokapilláris szárítóvakolat lényege, hogy a vakolat belsejében elindul a kipárolgás, ezért a víz nem tud kijutni a felszínre. Sótároló képességének eredményeként a pórusok mérete idővel csökken, leszűkül a normál habarcs méretére.
A mikrokapilláris méretű pórusokkal rendelkező falszárító vakolat használatánál gyakorlatilag egy olyan rácsszerkezettel találhatja magát szemben a víz, amely áthatolatlan. Ugyanakkor a falban lévő sók, melyek csak oldott állapotban képesek mozogni a vízzel együtt, szintén nem tudnak átjutni a vakolaton, száraz és ártalmatlan formában maradnak ott. Előnyét tekintve ennek a vakolatnak az életciklusa korlátlan.
A vakolatrendszerek világa borzasztóan bonyolult terület, emiatt még a kőműves szakemberek sem igazodnak ki jól rajta. Rendkívül fontos, hogy a szárító vakolatot hozzáértő szakemberek vigyék fel a problémás felületre.